A méhek világnapjára, 2023. május 20-án
Nagy nap egy kis állatnak - a méhecskének
Egy Aiderbichler szemszögéből nézve
(írta: Gisela Pschenitschnig)
A méhek szerepe az ökoszisztémában életfenntartó minden élőlény számára. Beporzóként a méhek közösen felelősek a biológiai sokféleségért és az élelmezésbiztonságért, hogy fenntartsák az emberi és állati életet.
A biológiai sokféleség vagy biodiverzitás általában az élet sokféleségére utal. Konkrétabban a különböző növény- és állatfajokra és azok fajon belüli genetikai sokféleségére utal. A lánc az élőhelyek biológiai sokféleségével zárul, amelyek közé tartoznak az erdők, rétek és tavak. Mindezek együttesen alkotják az ökoszisztémát. Az első és legfontosabb az apró, szorgos méhecske és annak hosszú repülései a rétek felett.
Az ökoszisztéma fenntartásának kihívásai az egész világot érintik. A jelenlegi ökoszisztéma megköveteli a fenntartható és elegendő élelmiszertermelés biztosítását, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, az egyre csökkenő természeti erőforrások problémáját vagy az egyre növekvő vízellátási problémákat.
Az éghajlatváltozás és a méheket fenyegető veszély
Ahogy az éghajlati viszonyok változnak, ahogyan már világszerte, úgy változnak az évszakok is. Az éghajlatváltozás tehát tagadhatatlanul veszélyt jelent az ökoszisztémára. Egyre több hőségnap, hosszú esős évszakok, hosszú száraz időszakok stb. jelennek meg, „összezavarva" a méheket és a rovarokat. Mindkét faj óriási jelentőséggel bír az ökoszisztéma fenntartásában. A zümmögő zsenik természetes táplálékforrásaik felkutatásához naponta akár 10 km-t vagy még többet is repülnek. A méhek a vadon termő és termesztett növények mintegy 80%-át porozzák be. Beporzás nélkül nem lenne gyümölcs, nem lennének magvak - nincs élelem - nincs élet. A méhek apró testszőrzeteikkel az egész természetben szétosztják a virágport.
Az éghajlatváltozás stresszt jelent a méhek számára. A gazdát stressz éri, mert a gyakori esőzés elhalasztja például a kaszálást. A méheknek úgymond át kell képezniük magukat: a beporzási rendszerüket az éghajlati viszonyokhoz kell igazítaniuk. Ez azonban nem könnyű, és bizonyára nem is lehetséges egyik napról a másikra.
„Öt méhcsalád éhen halt idén" - mondta egy méhész. Miért éheznek a méhek? Ha túl sokáig esik az eső és hideg van, nem nőnek a füvek, nem nyílnak a virágok - nem történik meg a beporzás. A méhek tápláléka elmarad. A takarmányszirupot vésztáplálékként lehet használni. A takarmányszirup fruktózból (gyümölcscukor), glükózból (szőlőcukor) és szacharózból (háztartási, nád- vagy répacukor) készül. A cukros vizet a méheknek a téli hónapokban biztosítják. Viszonylag egyszerűen hangzik, de a cukros vízzel való etetés külön tudomány, és semmiképpen sem megoldás az élet fenntartására.
Őrizzük meg a kertet a méhek számára, és tartsuk távol magunkat a gyomirtóktól
A politikusok azt gondolták és arra a következtetésre jutottak, hogy a biodiverzitás megőrzése érdekében bizonyos lépéseket meg kell tenni: a természet helyreállítása, a fontos beporzók elfogyása elleni küzdelem, a városi zöldfelületek használata, a tetők zöldítése, a vegyszeres növényvédő szerek használatának mellőzése stb.
A magánháztartások a szorgos, életben tartó méheknek, erkélyeken gyógynövényekkel segíthetnek. A magánkertekben a „vadság" növekedhet - még a gyomok is.
Albert Einstein gondolataihoz ragaszkodom:
Ha a méh eltűnik a földről, az embernek már csak négy éve van hátra. Nincs több méh, nincs több beporzás, nincs több növény, nincs több állat, nincs több ember.
Nem elég azt gondolni, hogy emberként túl kicsi és jelentéktelen vagy ahhoz, hogy bármit is változtasson. Nézzük meg, milyen kicsi a méh, és többek között ez a kis állat tartja életben az emberiséget a munkájával. – Üdvözlettel, Gisela