A husky szuka, Maja
örök otthonra talált
Mivel szinte a kezdetektől fogva Aiderbichler vagyok, nagyon gyakran voltunk Henndorfban (karácsonyi vásár, húsvéti vásár), és 25 évig nyaraltunk a Wolfgang-tónál, amikor mindig ellátogattunk a Gut Aiderbichlbe. Aztán úgy döntöttem, hogy kiváltom a Plus kártyát (kék kártya). Ennyit a háttértörténetről.
Mivel a két kutyánkat, Maxit (pásztor husky keverék) és Fannyt (német rövidszőrű pincser) sajnos el kellett altatni betegség miatt, amikor 12 és 13 évesek voltak, azt mondtuk: soha többé kutyát. A dolgok azonban másképp alakultak... kutya nélkül valami hiányzik. Egy szeszélyből felvettem a kapcsolatot Marx asszonnyal a Gut Aiderbichl állatközvetítéstől, mert a honlapon láttunk egy Celia nevű kutyát Görögországból, aki hasonlított a mi Fanny nevű kutyánkhoz, és megfelelt volna az igényeinknek. Túrázás, úszás stb. Sajnos nem lett belőle semmi, mert a görögországi gazdik nem akarták őt odaadni, pedig örökbe fogadható volt. Így tovább kerestük. Aztán megláttuk az Önök Majáját. Szerelem első látásra. Bújós, imád ölelkezni. Ideális számunkra. Szeretünk túrázni, vízparton lenni, stb. Egyszóval jelentkeznünk kellett (valószínűleg úgysem volt esélyünk, mert túl sok a jelentkezés stb.).
Időpontot beszéltünk meg Marx asszonnyal, és először láttuk Maját, és elvittük a kutyafuttatóba. Sajnos ez egy nappal az ivartalanítás után volt, amikor még nem volt a mai Maja. 2 héttel később: újabb időpontot beszéltünk meg. Marx asszony azt mondta nekünk: Elvinnék őt magukkal? A mi válaszunk: Nem adjuk már vissza.
Azóta nagyon jól érzi magát a kezdeti "Maradjak-e ott? Megint máshová kell mennem?" után. Ennyit Maja történetéről.
Üdv,
Peter Gittivel és természetesen a Te Majáddal együtt
