Bond - a kis borjú
szomorú szemekkel
Egy állatszerető asszony tűzifát hozott egy gazdától, és megkérdezte tőle, hogy meglátogathatja-e az állatokat az istállóban.
Egy borjúboxban felfedezett egy kis bikaborjút. Sokkal kisebb volt, mint a többi, és nagy, kérdő szemekkel nézett rá. Néhány héttel korábban született, így valószínűleg kisebb volt, mint a többi borjú az istállóban.
De volt egy dolog, amiben sok, a tejiparban született borjúval osztozott: az a közös sors, hogy a borjakat közvetlenül az ellés után elválasztják a tehéntől, nem engedik, hogy testmeleget érezzenek, nem engedik, hogy igyanak az anyjukból - csak állnak vagy fekszenek a boxukban egyedül és szociális kapcsolat nélkül, várva, hogy mi következik.
A kis bikaborjú élvezte a nő simogatását és figyelmét. Szerencsétlen hosszú szempilláival lehunyta a szemét, és úgy tűnt, nagyon jól érzi magát. Annál rosszabb volt, amikor a nő abbahagyta a simogatást, és a fiú szomorúan nézett utána.
„Mi történhet egy állattal ...."
A borjak megszületnek, azonnal elválasztva az anyjuktól. Az anya hallja a sírást, de nem tud odamenni hozzá, és fordítva. Az állatszerető asszony már nem tudta elfelejteni a borjú kérdő tekintetét. Hagyni kellene élni, mint minden borjút, amelyik az anyja mellett állhat, és nem pedig néhány hetes korában eladni egy hizlalófarmra árverésen, hogy aztán 20 hónapos korában a vágóhídra vigyék.
Kicsi és szomorú, a nő fejében ott volt a borjú, és a gondolatai körbe-körbe jártak, hogyan tudna segíteni rajta.
A Gut Aiderbichlnél érdeklődött, mert tudta, hogy valószínűleg ez az egyetlen intézmény, ahol a kis bikát befogadják és gondozzák élete természetes végéig.
Bond a Gut Aiderbichl Moosfeldhofban talált helyet
Örömtől sugárzó, könnyes hangon meséli el Bond megmentője, Christian Kögl, a Moosfeldhof birtokigazgatója, hogyan fedezte fel a kis, szomorú Bondot.
Könnybe lábadt hangon mesélte tovább, hogy mit érez az anyatehén és a kis borjú, amikor az ellés után elválasztják őket egymástól. Milyen lehet, amikor a tehén és az újszülött borjú „mú"-zik az istállóban, keresik egymást, szagolják egymást, de nem kerülhetnek össze. Christian felfigyelt rá, és nagyon jól meg tudta érteni.
Moosfeldhofban a kis Bond lassan és félénken sétált ki a furgonból. Megismerte megmentője szagát, de voltak még mások is, akiket még nem vett észre. Lassan birtokba veszi az új környezetet, mígnem hirtelen mintha áttörne egy falat, és örömében ugrál a fűben.
Miért a Bond név?
A füljelzőjének utolsó három számjegye a ...007. Tehát egyértelmű volt, ez lesz a mi Bondunk, aki tejet iszik, és nem Martinit, mint James Bond. A mi Bondunk fenegyerek, sármőr, és nagyon gyorsan beilleszkedett a fajtársai közé. A szemei már nem néznek olyan szomorúan. Bondot megkímélték a hizlaldától és így a vágástól is.
A kis Bond története több szempontból is elgondolkodtatja az embereket: mit éreznek az állatok, ösztönözni kellene a tehenek és borjak együtt tartását, az állattartásról szóló több ismeret megfékezné a húsfogyasztást.
