Heidi és Prinz
A tejipar borjai
A tejtermelés a német és az osztrák mezőgazdaság egyik legfontosabb termelési ágazata. De amit sokan elfelejtenek: Ahhoz, hogy a tehenek tejet adjanak, minden évben borjút kell szülniük. A borjak felnevelése és gondozása költséges, ami a gazdák számára zavaró „melléktermékké" válik. A Prinzhez hasonló bikaborjakat ez különösen súlyosan érinti. Útjuk a hizlaláshoz, majd végül a vágóhídra vezet.
Hangos muhogás fogadta Tina Tulpe-t a németországi Eifelben tett kirándulásán. Egy tejgazdaságnál parkolt le, és meg akarta simogatni az iglukban lévő kisborjakat is. Csak egy merészkedett ki, és azonnal szopni kezdte Tina Tulpe kezét. Tulpe asszony azonnal beleszeretett a kis borjúba, akiről azt hitte, hogy egy kis bika. Már sokat olvasott a tejgazdaságokban tartott bikaborjakról, és arról is, hogy a hím állatoknak nincs helyük a fogyasztásvezérelt tejiparban.
A múltban a gazdaságok szolgáltatták a tejet és a húst. Napjainkban sok gazdaság specializálódott, és a régi fajták helyett magas hozamú teheneket tartanak, amelyek az egyoldalú tenyésztés révén többször annyi tejet adnak, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az 1950-es években egy tehén évente körülbelül 2000-3000 liter tejet adott. Ma már nem ritka, hogy a nagyteljesítményű tehenek, különösen a holstein-fríz fajtájúak, évente több mint 10 000 liter tejet adnak. A laktáció csúcspontján ez akár napi 60 liter tejet is jelent. Ami azonban gazdaságilag jövedelmező, az nagy problémához vezet: ahhoz, hogy a tehenek folyamatosan tejet adjanak, újra és újra szülniük kell. De hová tegyük a borjakat?
(Fotó: © Tina Tulpe)
Hová tegyük a borjakat?
Születés után a kis borjakat általában azonnal elválasztják az anyjuktól. Életük első napjait egyedül töltik a borjúketrecekben. Sok nőstény borjút, mint Heidi, a farmon nevelnek fel, hogy folytassák anyjuk életét. A tőlük genetikailag megkövetelt magas tejhozam megviseli őket. A koncentrált takarmánytól függően életük nagy részét az istállóban töltik, és néhány év elteltével szervezetük kimerül. Gyakran előfordul, hogy lefogyva és értéktelenül adják el őket vágóhídra. A magas hozamú tejelő tehenek átlagosan csak 4,5 évig élnek, míg természetes élettartamuk jó 25-30 év.
A tejtermelő gazdaságok bikaborjai, mint a Prinz, azonban általában nagyon rosszat jelentenek a gazdáknak, mert a felnevelésük pénzbe kerül, és kevés hozamot hoznak. A magas tejhozamra való egyoldalú tenyésztés miatt nagyon kevés húst termelnek. A bikaborjak így drága „melléktermékké" válnak a tejipar számára. Útjuk napokig tartó, kínkeserves szállításon át vezet egy borjúhizlalásra szakosodott gazdaságba, általában Hollandiába vagy Spanyolországba, ahol zárt helyen tartják őket, és természetellenesen hosszú ideig tejjel etetik őket, hogy húsuk fehér maradjon. Mindössze hat-nyolc hónap után életük a vágóhídon ér véget.
(Fotó: © RTL)
Prinznek volt egy őrangyala
Ezt az utat a bikaborjú Prinz számára is előirányozták volna. De neki volt egy őrangyala. Tina Tulpe érdeklődött iránta. Thorsten Sleegers régi keresztapján keresztül felvették a kapcsolatot a Gut Aiderbichllel, és azonnal megtörtént a kötelezettségvállalás: a Gut Aiderbichl Iffeldorfban van hely az édes kis borjúnak! Több telefonhívás után a gazda beleegyezett, hogy Tulpe asszonynak eladja a bikaborjút, de meglepetésére nem az iglói kisborjú volt az. Mint később megtudta, ez a borjú egy nőstény bébi volt, és egy hatékony tejelő tehén lehetett volna belőle. Tulpe asszony nem akarta elfogadni a kis állatnak ezt a sorsát. Kemény tárgyalások után a második borjúnak is gondtalan életet tudott biztosítani a Gut Aiderbichlben.„Eleinte a gazda semmilyen körülmények között nem akart lemondani a tejelő tehénről " - mondja Tina Tulpe. „Az anya genetikailag különösen hatékony tejelő tehén, és Heidi, Prinzzel ellentétben, értékes volt a gazdaság számára. De a gazda megmutatta a szívét, és kemény tárgyalások után sikerült Heidit is kivásárolnom, és megóvnom őt a tejipar kizsákmányolásától."
„Prinz és Heidi esetéhez hasonló mentések elengedhetetlenek az állatok védelmében, de felhívják a figyelmet a borjúbébik millióinak szenvedéstörténetére is. Azehhez hasonló történeteknek csak akkor lehet véget vetni, ha a lakosság gondolkodásmódja megváltozik" - mondja Dieter Ehrengruber, a Gut Aiderbichl Alapítvány ügyvezető igazgatója és elnöke.
(Fotó: © RTL)
